A fésűsteknőst 1857-ben vették először jegyzékbe, és jelenleg két alfaját tartják számon.

Az első alfaj tehát az Atlanti-óceánban, a második pedig az Indo-csendes-óceánban él.

Ez egy figyelemre méltó és különleges vízi faj, amely a chelonfélék családjába tartozik, két másik faja is van ennek az állatnak. Tudományos neve Eretmochelys. A karvalyteknős a rőtfejű teknősből fejlődött ki. Ezért tudni kell, hogy az egyedeket a páncélt alkotó lemezek alapján lehet megkülönböztetni a többi fajtól, amit majd a folytatásban megértünk.

Osztályozás:

• Tudományos név: Eretmochelys imbricata
• Család: Cheloniidae
• Osztályozás: Gerincesek / Hüllők
• Szaporodás: Oviparos
• Táplálkozás: Mindenevő
• Élőhely: Víz
• Rend: Hüllő
• Fajta: Eretmochelys
• Hosszú élettartam: 30-50 év
• Méret: 90cm
• Súly: 50 - 80kg

A Hawksbill teknős jellemzői

A többi fajhoz hasonlóan a Hawksbill teknősnek is négy pár pajzs van az oldalán és öt középső pajzs a páncélján.

Ebben az értelemben a fajnak a tengeri teknősökre jellemző megjelenése van, mint például a lapos alakú test. A fésűsteknősök teste alkalmazkodott az úszáshoz, ezért a végtagok uszony alakúak.

Megkülönböztető jegye azonban a hátán felül található pajzs, amely hátulról nézve az állatot egy fűrész vagy kés képét adja. További megkülönböztető jegye az ívelt és hosszúkás fej, valamint a csőr alakú száj.

Ami a hosszúságot és a súlyt illeti, az egyedek 60 és 100 cm között mozognak, emellett 73 és 101,4 kg között. Egy ritka példány azonban 167 kg-ot nyomott. A páncél vagy héj narancssárga árnyalatú, átlagos hossza 1 m, emellett néhány sötét és világos csíkkal.

Végül, érdekes beszélni a orvvadászat Előfordul világszerte: Általában az egyedek húsa csemege lenne, a pata pedig díszítésre használható. A faj kereskedelme erős Kínában és Japánban, ahol a pata személyes használati tárgyak gyártására is felhasználják. Nyugaton az egyedek patáját ékszerek, például kefék és gyűrűk gyártására használták.

További információ a fajról

Testüket egy 60-90 centiméter hosszúságú páncél védi. Ezeknek a párosujjú vízi állatoknak a páncélja borostyánszínű, világos és sötét sávokkal, túlnyomórészt sárga színű, amely körül uszonyok vannak, amelyek megkönnyítik a vízben való úszásukat.

Állkapcsa hegyes és ívelt csőr alakú, feje hegyes, és több pikkelye van, amelyek a fekete és a világossárga között váltakoznak, és mindkét karján két karom van. A karvalyteknősre jellemzőek a páncélján található vastag vonalak.

Ez a teknősfaj jó úszó, óránként akár 24 kilométeres sebességet is elérhet. 80 méteres mélységben 80 percig tartózkodik.

A szárazföldön ez a faj a homokban kúszik, és mivel a szárazföldön nehezen járnak, a vízből kiszállva lassúak. 20 és 40 év közötti életkorral rendelkeznek. A nőstényeket a hímektől az különbözteti meg, hogy a páncéljuk sötétebb, és a karmaik általában hosszabbak és szélesebbek.

A karvalyteknős szaporodása

A Hawksbill-teknős kétévente szaporodik, például távoli szigetek elszigetelt lagúnáiban. Az atlanti alfaj számára az ideális időszak április és november között van, míg az indo-csendes-óceáni példányok szeptember és február között szaporodnak.

Nem sokkal a párzás után a nőstények éjszaka a tengerpartra vonulnak, és a hátsó uszonyuk segítségével lyukat ásnak. Ebbe a lyukba építik a fészket, hogy lerakják tojásaikat, majd homokkal fedik be őket. Általában akár 140 tojást is leraknak, majd visszatérnek a tengerbe.

Tehát legyünk tisztában azzal, hogy a teknősök két hónap múlva születnek, két tucat grammnál kevesebbel. Sötét színűek, páncéljuk szív alakú, 2,5 mm hosszú. Fiatal koruk ellenére a teknősök a tengerbe vándorolnak, mert vonzza őket a hold visszatükröződése a vízen.

Amikor megszületnek, ezek a fajok ösztönösen a tengerbe mennek, ez a folyamat általában éjszaka történik, és a hajnal előtt a vízbe nem érkező galagonyateknősöket madarak vagy más ragadozó állatok megehetik. 20 és 40 éves koruk között érik el az ivarérettséget.

Ezért a vándorolni nem tudó egyedek a ragadozók, például a rákok és a madarak táplálékául szolgálnak. Egyébként tudni kell, hogy a faj 30 éves korában éri el az ivarérettséget.

Táplálkozás: mit eszik a karvalyteknős?

A Hawksbill teknős mindenevő, és főként szivacsokkal táplálkozik. A tanulmányok szerint a karibi populációk táplálékának 70-95%-át a szivacsok teszik ki. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a teknősök bizonyos fajokkal szívesebben táplálkoznak, másokat figyelmen kívül hagyva.

A karibi egyedek például a Demospongiae osztályba, pontosabban a Hadromerida, Spirophorida és Astrophorida rendekbe tartozó szivacsokat fogyasztják. Érdekesség, hogy a faj nagyon ellenállónak bizonyul, mivel rendkívül mérgező szivacsokkal táplálkozik.

Ez a teknősfaj képes felfalni és teljesen elfogyasztani a tengerben élő legmérgezőbb szivacsfajokat. Emellett gerinctelen állatokat, például medúzákat, tengeri sünöket, puhatestűeket, anemónákat, halakat és algákat is fogyasztanak. Ezen kívül a fésűsteknősök cnidariákat, például medúzákat, algákat és tengeri anemónákat is fogyasztanak.

A fajjal kapcsolatos érdekességek

A galagonyateknős több okból is nagy veszélynek van kitéve, többek között azért, mert az egyedek növekedése és érése lassú, és a szaporodási arány alacsony.

A teknősök emellett más fajok tevékenységétől is szenvednek, amelyek képesek kiásni a tojásokat a fészekből. A Virgin-szigeteken például a fészkeket a mongúzok és a szurikáták támadásai érik. Az ember is nagy hatással van a teknősökre a kereskedelmi célú vadászat miatt.

Így 1982-től kezdve az IUCN veszélyeztetetté nyilvánította a fajt, mivel egyes adatok szerint a jövőben több mint 80%-os csökkenés várható, ha nem történnek intézkedések.

Hol találjuk a Hawksbill teknősöket?

További információk a faj elterjedéséről: A Hawksbill teknős a világ különböző pontjain él, és gyakori az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán trópusi zátonyain.

A faj a trópusi vizekhez kötődik, és az alfajok elterjedéséről az alábbiakban többet tudhat meg: Így az atlanti alfaj a Mexikói-öböl nyugati részén él.

Az afrikai kontinenstől délre olyan helyeken is láthatók egyedek, mint a Jóreménység-fok. Északon olyan területeket említhetünk, mint a Long Island torkolatvidéke közvetlenül az USA északi határán. Az ország déli részén Hawaiin és Floridában vannak az állatok. Érdemes megemlíteni a La Manche csatorna hideg vizeit, ahol a faj északabbra található.

Hazánkban a karvalyteknős olyan államokban található meg, mint Bahia és Pernambuco. Az indo-csendes-óceáni alfaj viszont több helyen is él. Az Indiai-óceánban például az afrikai kontinens keleti partvidékén végig megtalálhatóak a teknősök.

Emiatt a Madagaszkár körüli szigetcsoportokat és tengereket is ide sorolhatjuk. Az ázsiai kontinens partjai mentén olyan helyeken találhatók egyedek, mint a Vörös-tenger és a Perzsa-öböl. Szintén ezen a kontinensen belül az elterjedés kiterjed az indiai szubkontinens partjaira, Ausztrália északnyugati partjaira és az indonéz szigetvilágra is.

Ezzel szemben a Csendes-óceán elterjedése szubtrópusi és trópusi helyekre korlátozódik. Ezért az északi régióról szólva érdemes megemlíteni a japán szigetvilágot és a Koreai-félsziget délkeleti részét. Ausztrália északi és déli partvidékét, Délkelet-Ázsiát és Új-Zéland északi részét is érdemes megemlíteni.

A karvalyteknős a messzi északon is megtalálható, egészen a Baja California-félszigetig. Érdemes megemlíteni olyan régiókat, mint Dél- és Közép-Amerika partjai, például Mexikó és Chile.

Veszélyeztetett fajok

Az ember miatt ez a faj mára eltűnt, elsősorban olyan országokban fogják ki, mint Kína, hogy elfogyasszák a húst, amelyet mangarnak tartanak, másrészt a kéregből díszítő tárgyakat készítenek, például karkötőket, táskákat, kiegészítőket és keféket.

E termékek halászata és forgalmazása, azaz importja és exportja; egyes országokban az állatvilág védelméről szóló megállapodások révén teljesen betiltották őket. Ezen túlmenően e fajok élőhelye drasztikus változásokon ment keresztül, az emberi tevékenységeknek köszönhetően a tenger napról napra szennyezetté válik.

Bár a vízi környezetben nagy ragadozók élnek, szomorú belegondolni, hogy az ember a legnagyobb ragadozója a karvalyteknősnek és szinte az összes tengeri fajnak, tönkretéve a Föld bolygót és a rajta található biológiai sokféleséget. 1982-ben veszélyeztetett fajként került fel az IUCN Vörös listájára.

A karvalyteknős ragadozói

A cápa ennek a teknősnek a fő ragadozója. A tojások, ha szárazföldi területeken vannak, rákok, sirályok, mosómedvék, rókák, patkányok és kígyók táplálékául szolgálhatnak.

Tetszett az információ? Hagyja meg kommentjét alább, fontos nekünk!

A Hawksbill teknősre vonatkozó információk a Wikipédiában

Lásd még: Zöld teknős: a tengeri teknős faj jellemzői

Látogasson el virtuális üzletünkbe és nézze meg az akciókat!