A mocsári szarvas, más néven mocsári szarvas, Dél-Amerika legnagyobb szarvasa.

Ennek oka, hogy az állat teljes hossza 2 m, magassága pedig 1 m és 1,27 m között változik.

Ezen kívül a farka 12 és 16 cm közötti. További információk alább olvashatók:

Osztályozás:

• Tudományos név - Blastocerus dichotomus;
• Család - Cervidae.

Mocsári szarvas jellemzői

Először is fontos megemlíteni, hogy a mocsári szarvas (Blastocerus dichotomus) különbözik a mocsári szarvastól (Rucervus duvaucelii).

Ennek a fajnak ugyanis nagy fülei vannak, tele fehér, vöröses-arany és sárgásbarna szőrökkel.

A lábak hosszúak és feketék, akárcsak az ormány, és a szemek is fekete színűek.

Télen megfigyelhetjük, hogy az egyének testszerte sötétebb tónust kapnak.

Ezenkívül a szemek körül és a csípőn is marad néhány könnyű folt.

A farok világosvörös színű, ahogy a felső rész is, az alsó rész pedig fekete.

Ami a testet illeti, a test nagy, és rugalmas interdigitális membránokkal rendelkezik, amelyek segítik a mocsaras felszínen való járást és az úszást is.

Csak a hímeknek van elágazó szarva, amelynek teljes hossza 60 cm.

A tömegét tekintve a közönséges példányok tömege 80 és 125 kg között változik, a legnagyobb hímek tömege pedig eléri a 150 kg-ot.

Pantanal szarvasok szaporodása

A faj szaporodása általában a száraz évszakban történik, de ez a jellemző a populációk élőhelyétől függően változik.

A párzás után nem sokkal a nőstény egy vagy két utódot hoz világra, amelyek csak 271 nap múlva születnek meg.

Ez azt jelenti, hogy október és november között születnek, és a színük fehéres.

A kölykök csak 1 éves korukban kezdik el felvenni a felnőttek színezetét.

Élelmiszer

Mivel vizes területeken él, a mocsári szarvas vízi növényekkel táplálkozik.

Így egy tanulmány szerint megállapítható, hogy a faj 40 különböző növényfajjal táplálkozik.

A legfontosabbak közül érdemes megemlíteni a Gramineae, majd a Pontederiaceae és a Leguminosae családokat.

A fennmaradó táplálékok közé tartoznak az Alismataceae, Onagraceae, Nymphaeaceae, Cyperaceae és Marantaceae.

Emiatt az egyedek az úszó szőnyegeken és mocsarakon növő vízi virágokkal és cserjékkel táplálkozhatnak.

Érdemes megemlíteni, hogy az étrend változhat a száraz és az árvízi évszakok között.

Kuriózumok

Kuriózumként beszélhetünk a fajmegőrzésről.

Először is, a szarvasok szenvedhetnek a jaguárok (Panthera onca) és pumák (Puma concolor) támadásaitól.

Ennek ellenére a fenti fajokat a kihalás veszélye fenyegeti, és gyakorlatilag eltűnnek az élőhelyről, nem jelentenek nagy veszélyt a szarvasra nézve.

Másrészt a kereskedelmi célú vadászat veszélyt jelent erre a fajra, mivel a példányokat a szarvak eltávolítása és értékesítése céljából veszik el.

A populáció csökkenésének fő oka a faj természetes élőhelyének elpusztítása lenne.

A yacyretai gát például egy olyan területet módosított, ahol több száz ember élt.

Emellett a vizes élőhelyek lecsapolása a mezőgazdasági üzemek és a szarvasmarha-tenyésztés érdekében komoly veszélyt jelent a fajra olyan országokban, mint Brazília és Argentína.

Végül, a lakosságot fertőző állatbetegségek is sújtják.

Ennek eredményeként 2018-ban Argentína létrehozta a Ciervo de los Pantanos Nemzeti Parkot, amelynek fő célja a faj védelme.

Ennek ellenére a lápi szarvas az IUCN szerint veszélyeztetett faj, és a CITES I. függelékében szerepel.

Hol található a mocsári szarvas

A mocsári szarvas olyan országokban él, mint Paraguay, Brazília, Uruguay, Argentína, Peru és Bolívia.

Néhány évvel ezelőtt még gyakran lehetett látni az állatot a trópusi és szubtrópusi Dél-Amerika különböző részein, például az Andok keleti részén.

Emellett a szarvasok a brazil atlanti-óceáni erdőtől nyugatra, az amazóniai esőerdőtől délre és az argentin pampától északra éltek.

Ha a jelenlegi elterjedésről beszélünk, a populációk elszigeteltebb helyeken, például mocsaras területeken élnek.

Egyedei a Paraná, az Araguaia, a Paraguay és a Guaporé folyók medencéjében található lagúnákban is előfordulnak.

Néhány kisebb egyedszámú populáció az Amazonas déli részén található, beleértve Perut is.

Ebben az országban a faj a Bahuaja-Sonene Nemzeti Parkban áll védelem alatt.

Az élőhelyét illetően tudnia kell, hogy a szarvas a mocsaras területeken, olyan helyeken él, ahol a vízszint 70 cm-nél alacsonyabb.

Ebben az értelemben az állat testének jellemzői miatt képes gyorsan úszni.

Az ok, amiért az egyedek inkább a mocsarakban élnek, a magas növénysűrűség lehet, amely megvédi őket a ragadozóktól.

Egy másik fontos szempont az eloszlással kapcsolatban a kis migrációs mintázat lenne.

Ez azt jelenti, hogy a faj követi a vízszintet a száraz és az árvízi időszakok között, ami segíti a szaporodást és a táplálkozást.

Ezért a vízszint ingadozásán keresztül képesek azonosítani a táplálékforrásokat.

Tetszett az információ? Hagyja meg kommentjét alább, fontos nekünk!

A mocsári szarvasról szóló információk a Wikipédiában

Lásd még: Capybara, a Caviidae család legnagyobb rágcsáló emlőse.

Látogasson el virtuális üzletünkbe és nézze meg az akciókat!